2010.
08.02.
19. hét (no betaloc)
Hello!
Az utolsó bejegyzésben írtam, hogy betaloc-ot kell szednem. Képzeljétek, voltam a múlt héten a háziorvosomnál (aki kiírta)mert a terhestornán igazolást kértek, hogy mehessek. A dokim nyári szüneten volt és egy tök rendes orvos helyettesítette, aki kiakadt azon, hogy kismamaként betaloc-ot szedek, úgyhogy az ő javaslatára abba hagytam (meg mert már elegem volt abból, hogy 2 percenként mindenki mást mond). Beutalt kardiológiára, ahol már oly\' sok időt töltöttem eddigi életemből. Ahol is egy kedves ismerős lány volt a doki. Szívultrahang, EKG...teljesen felesleges(én tudom), mert nem szervi baj miatt magas a pulzusom...de ez más téma. Azt javasolta, hogy amíg nem okoz plusz panaszokat az átlag 100-as pulzusom, addig ne szedjek gyógyszert. Így is teszek. A meleg is enyhült, így jobban is érzem magam. Valószínűleg a klímázás sem tesz nekem annyira jót, hidegből melegbe mászkálás..
Más.
Voltunk 18. hetes UH-on a saját nőgyogyimnál, mert ő is elvégezheti a kötelező Uh-okat. Megcsinálta, minden ok. A végén mondta, hogy menjek el kontroll UH-ra a kórházba is. OK, felhívtam őket, megkérdezte egy nem túl kedves női hang, hogy hány hetes vagyok. Mondtam, hogy 18. Erre(!!!!!): -és most akar bejelentkezni 18 hetes UH-ra? Hát, igen, mondtam...KÉSZ!!!
Majdnem hogy leb@szott, hogy mit gondolok, hiszen legalább két héttel előbb kell szólni. És ez persze mindenkinek evidens, így születünk, hogy mindent tudunk az ő munkájáról, nem? :)))
Nincs időpont -mondta-erre a hónapra, sőt már a következőre sem...:D Azután valahogy csak talált egyet, júl. 29-re...
El is mentünk a párommal..jól kiakadtunk a körülményeken (no comment), az embereken (ott ordít a telefonba a kiscsaj az ultrahang vizsgáló folyosóján...), a dolgozókon (akik közönyös, de mindenképp\' valami negatív arckifejezéssel végig dübögnek a folyosón, senkire rá nem nézve). Mindenkit megértek valahol egyébként, de erről több oldalt lehetne írni és nem is ide tartozik, úgyhogy erről ennyi.
Egy óra (az jó) várakozás után bejutottam, persze időm nem volt megkérdezni, hogy bejöhet-e a párom, mert rögtön felszólító módban szólt a mondat az orvostól: gyerünk, feküdj9n már le..
Én meg mondtam, hogy letenném a táskám. Lefekszem az ágyra, doki: kiskönyv, apf eredmény????
OK, vissza a táskámhoz, kiskönyv, eredmény odaad....:DDD annyira nevetséges volt, hogy nem tudnak türelemmel lenni.., hogy az ember bemegy, kiveszi a cuccait, odaadja, lefekszik az ágyra és mehet a vizsgálat. De nem , ehelyett, a parancsolgatás miatt 2x annyi idő ment el az éhes doki idejéből...Nekem mindegy, gondoltam. :))
Ott is szinte minden ok, de megállapította, hogy a placenta a méhszájam fedi, de majd később úgyis feljebb mászik az. A saját orvosom ezt sosem mondta...,ami nem jelenti azt, hogy nincs így. Legközelebb kiderül. Aggódni nem aggódom, mert mindenhol azt olvastam, hogy ez tényleg így van: feljebb kerül, ahogy nő a baba és vele tágul a méh. Meg egyébként sem vonzok be negatív gondolatokat.
Egyelőre ennyi.
Pá!
